R�j�ttem hogy mi�rt nem akarok neked annyit panaszkodni. M�r egy ideje azon gondolkoztam hogy mi�rt nem mondom el neked sz�vesen, azokat amik velem t�rt�ntek. Tudtam, hogy ha sz�ln�k j�nn�l. De ma v�gre leesett. Az�rt mert r�gt�n j�nn�l azzal a sajn�llak tekinteteddel. Nekem az meg nem kell. Nekem el�g egy �lel�s, vagy el�g az is ha meghallgatsz. De t�bbet valahogy nem lesz r� sz�ks�gem. M�snak elmondom. Tudom, te felakarsz vid�tani, de nem kell. Vagy el vagyok magamnak, vagy majd m�s megteszi. �gy �rzem hogy te nem vagy a legjobb ebben, pedig pr�b�lkozol.De ink�bb hagyd, j�?
Ma is �lland�an az hallgattam, hogy k�tekedsz. De m�g a nem is po�nos fajt�b�l. Ok�, �vv�g�n jobb leszel valamib�l, egyszer el�g volt meghallgatnom. Tiszt�ba is voltam vele. De hogy �lland�an az orrom al� dugod? Nem k�rek bel�le. Meg most rosszul ejtettem ki egy sz�t, �s akkor m�r csak szek�lni lehet a m�sikat, f�leg hogy nem �rdekel, meg nem is a hangulatom cs�cspontj�n vagyok. De mivel elmondtam ezeket neked, tal�n neked k�ne tudnod, majdnem a legjobban. Erre meg? Baszod bel�m te is az ideget. K�szi.
Nem r�g r�d�bbentem, hogy v�gre van egy szem�ly, aki meghallgat. Eddig szinte �szre se vettem hogy minden �k�rs�gemet meghallgatta. M�r egyszer megk�rdeztem t�le, hogy mi�rt? Mi�rt hallgat meg, ha biztosan tudom hogy van jobb dolga? V�laszt nem kaptam r�. De tal�n jobb is ha nem firtatom. Nagyon j�l esett hogy elmondhattam. Igaz, �lel�st nem kaptam, de valahogy �r�ltem hogy legal�bb elmondhattam egy olyan embernek, akiben teljes m�rt�kkel megb�zhatok. K�sz�n�m neki m�g egyszer. K�sz�n�m hogy r�m sz�nt annyit, hogy eltudjam mondani a h�lyes�geimet.