gy rzem... sszetrtem.

Megint rm jtt az lmatlansg, csak most van oka is. Eddig remnykedtem, bztam, viszont mra rjttem hogy feleslegesen. Tnyleg, mikor bele kellett trdnm, hogy ms lnyt vlasztott. Megrtem, n se magamat vlasztottam volna. Az a lny biztos, gynyr ,vkony, vicces, j a humora, s minden egyb, biztos nem kell mellette vgig hallgatni minden hlyesget, mg mellettem biztos kellett volna. De nem csodlkozok ezen. Nem mondtam el neki, hogy mit rzek. Most persze, hogy srok, persze, hogy n jrtam rosszabbul, most vgig nzhetem az egszet. Nem hibztatom sem t, sem a lnyt. Okom se lenne. Magamat hibztatom, n voltam az idita, aki beleszeretett. Ha elmondtam volna, akkor taln mshogy alakult volna, vagy csak rosszabb kapcsolatunk lett volna, amit nem akartam. Nem bnom, ha olvassa, ltja, de azt sem, ha nem. Azrt nem mondtam el neki, mert fltettem a kapcsolatunkat. Eleinte mindig meghallgatott, elmondhattam neki minden bajomat, s el is mondtam. Megvigasztalt. Ezrt nem akartam elveszteni, egy olyan hlyesggel, hogy "beld szerettem". Elg nekem annyi, hogy a bartom, meghallgat, s ennyi. Nagyon elkeseredett vagyok. Szinte semmihez nincs kedvem. Belegondolva, annak kne rlnm, hogy boldog, nem? Persze. Ha valaki szerelmes, csak az szmt, hogy, akit szeret, az boldog legyen. Csak azt bnom, hogy nem miattam lesz boldog, vagy mellettem, hogy nem az n lelsemre lesz szksge. Nem rm fog gondolni, amikor egyedl lesz. Nem az n kezemet fogja fogni, s mg sorolhatnm. Ezekre gondolva, fj a szvem. Mintha meghasadt volna, vagy ...ssze trt volna. Igen, ezt 14 vesen rzem. Rrek mg. Ezt fjtam magamnak llandan, de semmi. Makacs vagyok. Tudtam, hogy nincs sok eslyem. Tisztba voltam vele. De azok, amik trtntek, amik miatt megmaradt az a kis szikra, ami azt mondta, hogy szeressem. is fog. Csak vrjam ki. Igen, is szeretni fog, de nem engem. Nem viselkedhetek msknt vele, mert akkor mg a vgn rjnne, hogy mennyire fj az, hogy tallt magnak egy lnyt, aki nem n vagyok. Annyira fj. Mg az is rtett, mikor egy bartnd, aki szinte a testvred, tudja, hogy mennyire szereted, de csak azt mondja, hogy nem illetek ssze. Azt mondod, hogy nem rdekel a vlemnye, de kzben a fejedben tnyleg elgondolkodsz azon, hogy igaza van-e. s teljesen kedvtelen leszel, azt mondod, hogy, akkor hagyom, viszont, amikor beszlsz vele, nem tudod ezt tenni. Rdbbensz arra, hogy tnyleg szereted, s nem rdekel, ki mit mond. Te szereted, s vrsz, hogy taln egyszer is tged fog. Most viszont nem gy lett. Ht...van ez gy, nem?.

|