Vas�rnap volt az a bizonyos v�s�r, ahol fell�phett�nk volna, de m�g sem. De kint voltam m�s okok miatt is. �s v�gig n�ztem, ahogy m�sok t�ncolnak helyett�nk. Hogy mi is sim�n t�ncolhattunk volna ha �sszeszedt�k volna magunkat. De nem. Nek�nk nem siker�lt, �s m�sok t�ncolt�k el a mi t�ncunkat. Amit mi tanultunk be, amit nek�nk lett kikoreograf�lva. Az a mi t�ncunk! De elvett�k t�l�nk, mert k�ptelenek voltunk �sszekapni magunkat. Teljesen �ssze szorult t�le a sz�vem, hogy �n nem t�ncolhatok ott fent, mert im�dok. A t�nc az �letem. Elk�pzeltem egyszer, hogy befejezem ezt az eg�szet. Elk�pzeltem, hogy elmenn�k egy olyan rendezv�nyre, amin a t�nc st�di� is k�zrem�k�dik. Ha most �gy �reztem, egy fell�p�sn�l, �gy, hogy m�g mindig t�ncolok, akkor el sem tudom magam k�pzelni �gy, hogy m�r befejeztem. Lehet leszokn�k arr�l, hogy olyanokra kij�rjak. De felesleges ezen t�rn�m a fejem, mert nem fogom abba hagyni. T�ncolni fogok, ameddig csak tudok illetve lehet. De ezt m�g nagy r�szen t�l is �ltem volna, itt nem volt semmi bajom. Viszont amikor j�tt az az �rz�s, hogy �tn�znek rajtam, hogy semmibe vesznek, ker�li a t�rsas�gom, azt nem lehetett nem �szrevenni. Vagyis ezt vettem �szre. Egy id� ut�n. Persze, nem kell r�m tapadni eg�sz id� alatt, csak mintha oda �lltam mell�, �s arr�bb ment volna szitu�ci� zajlott volna le. Nem tudom. Sose �rtettem meg. Nem is fogom. De olyan k�telyek k�zt hagy, hogy �szre sem veszi, �n meg nem tudom mit gondoljak. Most megint lehet az, hogy saj�t magamnak kre�lom a probl�m�kat. Igen, lehet. T�l sokat gondolkozok dolgokon, t�l reag�lom �ket. Az a kellemetlen �rz�s, mikor csak meg akarod �lelni, de nem szembe�ll veled, �s f�lsz, hogy nem �lel vissza, vagy csak sim�n azt mondja, hogy nem, h�t az borzalmas. Olyan csal�dottnak �s szerencs�tlennek �rzed magad. Vagyis �n ezt �reztem. Ez�rt ink�bb csak elk�sz�ntem. Amikor l�ttam mosolyogni, hogy r�m mosolyog, megint nem tudtam, hogy mi, merre. Tal�n kicsit ki k�ne kapcsolnom magam. K�ne valami, ami ak�r egy kis ideig is de kikapcsolja a gondolataimat. Egyszer�en m�r verekednem k�ne vel�k, hogy hagyjanak b�k�n. Magamba bele besz�lek minden h�lyes�get. Fogalmam sincs, hogy esetleg ezek miatt lehetett-e velem az, amikor j�ttem haza (plusz pont, ami�rt nem s�rtam el magam), �s k�zben elmentem ott ahol el�sz�r k�sz�nt�nk el egym�st�l, minap teljesen j� volt minden. 08.09. A sz�vem hevesen vert, hirtelen alig kaptam leveg�t, �s neki d�ltem a falnak, hogy er�t tudjak venni magamon, �s ne kelljen valami j�tt-mentnek �ssze kaparnia a f�ldr�l, mert �ssze csuklottam volna. Pr�b�ltam od�ig elh�zni, hogy haza�rek. Olyan t�megesen suhantak �t a fejemen az eml�kk�pek, hogy f�jt. F�jt minden k�p, ami eszembe jutott, amib�l t�bb ezer volt. Ezekkel megint csak mazoista hajlamomat er�s�tettem meg. Akkor boldog voltam. Akkor �gy �reztem, hogy semmi sem ronthat el semmit. �s most, most minden el van rontva. Mostans�g semmi sem megy �gy, ahogy k�ne. Boldog k�pekkel f�jd�tom magam. Ha egy kicsit is, de vissza menn�k, m�g akkor is, ha azok ut�n jobban elromlana a kedvem. B�rmit megtenn�k az�rt, hogy �jra �t�lhessem azt az egyetlen egy napot. Mindent ugyan�gy, ahogy volt. Mi�rt k�nzom magam ennyire?... Nem tudom. Meddig gy�rtok m�g ilyen kis hit�, felesleges gondolatokat? Meddig fogj�k m�g b�rni azok, akik mellettem vannak? Ha r�m unnak? Ha csak egyszer�en azt mondj�k, hogy el�g volt bel�lem �s ennyi? Megint ezt csin�lom. K�rd�seket teszek fel saj�t magamnak, amik hat�ssal vannak r�m. Ahelyett, hogy �r�ln�k annak, amim most van. De ezek a k�telyek... nem hagynak. Egyed�l nem tudom �ket el�zni a fejemb�l. Ehhez sz�ks�gem van R�.