Megint r�m j�tt az �lmatlans�g, csak most van oka is. Eddig rem�nykedtem, b�ztam, viszont m�ra r�j�ttem hogy feleslegesen. T�nyleg, mikor bele kellett t�r�dn�m, hogy m�s l�nyt v�lasztott. Meg�rtem, �n se magamat v�lasztottam volna. Az a l�ny biztos, gy�ny�r� ,v�kony, vicces, j� a humora, �s minden egy�b, biztos nem kell mellette v�gig hallgatni minden h�lyes�get, m�g mellettem biztos kellett volna. De nem csod�lkozok ezen. Nem mondtam el neki, hogy mit �rzek. Most persze, hogy s�rok, persze, hogy �n j�rtam rosszabbul, most v�gig n�zhetem az eg�szet. Nem hib�ztatom sem �t, sem a l�nyt. Okom se lenne. Magamat hib�ztatom, �n voltam az idi�ta, aki beleszeretett. Ha elmondtam volna, akkor tal�n m�shogy alakult volna, vagy csak rosszabb kapcsolatunk lett volna, amit nem akartam. Nem b�nom, ha olvassa, l�tja, de azt sem, ha nem. Az�rt nem mondtam el neki, mert f�ltettem a kapcsolatunkat. Eleinte mindig meghallgatott, elmondhattam neki minden bajomat, �s el is mondtam. Megvigasztalt. Ez�rt nem akartam elvesz�teni, egy olyan h�lyes�ggel, hogy "bel�d szerettem". El�g nekem annyi, hogy a bar�tom, meghallgat, �s ennyi. Nagyon elkeseredett vagyok. Szinte semmihez nincs kedvem. Belegondolva, annak k�ne �r�ln�m, hogy boldog, nem? Persze. Ha valaki szerelmes, csak az sz�m�t, hogy, akit szeret, az boldog legyen. Csak azt b�nom, hogy nem miattam lesz boldog, vagy mellettem, hogy nem az �n �lel�semre lesz sz�ks�ge. Nem r�m fog gondolni, amikor egyed�l lesz. Nem az �n kezemet fogja fogni, �s m�g sorolhatn�m. Ezekre gondolva, f�j a sz�vem. Mintha meghasadt volna, vagy ...�ssze t�rt volna. Igen, ezt 14 �vesen �rzem. R��rek m�g. Ezt f�jtam magamnak �lland�an, de semmi. Makacs vagyok. Tudtam, hogy nincs sok es�lyem. Tiszt�ba voltam vele. De azok, amik t�rt�ntek, amik miatt megmaradt az a kis szikra, ami azt mondta, hogy szeressem. � is fog. Csak v�rjam ki. Igen, � is szeretni fog, de nem engem. Nem viselkedhetek m�sk�nt vele, mert akkor m�g a v�g�n r�j�nne, hogy mennyire f�j az, hogy tal�lt mag�nak egy l�nyt, aki nem �n vagyok. Annyira f�j. M�g az is r�tett, mikor egy bar�tn�d, aki szinte a testv�red, tudja, hogy mennyire szereted, de � csak azt mondja, hogy nem illetek �ssze. Azt mondod, hogy nem �rdekel a v�lem�nye, de k�zben a fejedben t�nyleg elgondolkodsz azon, hogy igaza van-e. �s teljesen kedvtelen leszel, azt mondod, hogy, akkor hagyom, viszont, amikor besz�lsz vele, nem tudod ezt tenni. R�d�bbensz arra, hogy t�nyleg szereted, �s nem �rdekel, ki mit mond. Te szereted, �s v�rsz, hogy tal�n egyszer � is t�ged fog. Most viszont nem �gy lett. H�t...van ez �gy, nem?.