�jabb letargikus hangulat� bejegyz�s. �ljen. Lehet, ha ezt a blogot nem �n �rn�m, de ugyan ilyen �lvezetes �r�sok lenn�nek itt, akkor tal�n egy id� ut�n m�r befejezn�m az olvas�s�t. Mondjuk nem az�rt �rom, hogy m�sok olvass�k. Ezt magam miatt �rom. Ez nekem olyasmi mint egy napl�, csak kicsit lehom�lyos�tva a t�rt�net, amit szinte csak �n �rtek. Vagy aki tudja, hogy mi t�rt�nik velem, vagy hasonl�. Esetleg az a szem�ly, akir�l �rok, stb... Sz�val.
Azt akartam megint betaglalni ebbe a szer�ny kis �r�somba, hogy f�j. Minden mozdulatom. Egyr�szt mert a h�tk�znapokban testileg hulla vagyok, m�s r�szt, mert t�bb hete �rzelmileg is egy kis instabil szikl�n �llok. Hol kezdek javulni, hol pedig m�r a szikla m�sik fel�r�l esn�k le. K�nomba m�r verg�dni is tudn�k. Mi�rt? Mi�rt f�j ez ennyire? Mi�rt foglalkozok m�g vele mindig? Unom! Szeretem. M�g mindig. Egy nap egyszer jut csak eszembe, de eg�sz nap ott van. Azt�n j�n a t�bbi k�rd�s. Mi�rt nem keres? Azt mondta, hogy mellettem lesz. Nincs itt. Egyed�l vagyok. Lehet t�bb mint egy hete nem besz�lt�nk. Nem tudom. "Majd �rok". Persze. Sz�val sose fog �rni. Tal�n az f�jt a legjobban, hogy �n m�g hittem neki. V�rtam. Csak arra, hogy �rjon. Az�rt voltam fent azon a h�lye k�z�ss�gi oldalon, hogyha esetleg m�g is az esz�be jutok, akkor �r. De nem. M�g ennyire se. Teljesen elfelejt.  Pedig csak az � �zenete �rdekelt volna az �sszes k�z�l. Ami tal�n valami kis f�nyt vitt volna a sz�rke napjaimba. Mostans�g egy ilyen kis f�ny�rt is, annyi mindent meg tudn�k adni. Ezt senki nem tudja helyettes�teni. Nem �gy megy. � nekem mindent, �n neki semmit. Egy idi�ta m�l� eml�k leszek, ami hetente esetleg egyszer megelevenedik. Ennyi. M�s nem. Tal�lsz egy jobb t�rsas�got. �s el is felejted azt az bolond l�nyt, akinek am�gy sz�ks�ge van r�d, csak nem vagy k�pes �szrevenni. Tudtam, hogy elvesz�telek. Tiszt�ban voltam azzal, hogy nem leszel mellettem, mert minden m�s lesz. Nem �gy fogsz velem besz�lni, nem �gy fogsz r�m n�zni, �s nem �gy fogsz r�m gondolni, ahogy eddig. Elt�volodunk egym�st�l. Mintha k�t idegen lenn�nk, akiknek soha k�z�k nem volt egym�shoz. �ress�g. Ezt fogom �rezni, mert most is ezt �rzem. Mi lesz k�s�bb? Mi lesz �vek m�lva? Fogalmam sincs. Szenvedni fogok. De te ezt �szre sem fogod venni. Elleszel foglalva azzal, hogy �ld az �letedet, �s k�zben fel sem t�nik az, hogy m�s nem tudja �lni tov�bb. Csak s�v�rogni fog. De mit is fog ez neked sz�m�tani? Lesz egy olyan �leted, amibe egy ilyen selejtes l�ny nem illik bele. Akinek a vil�gon minden f�j, minden baja van. Neked meg? Semmi. Majd r�tal�lsz egy m�sik f�lre, akinek �gy szint t�k�letes �lete van. Boldogok lesztek. �n tov�bb szenvedek, de tov�bb mutatom, hogy �r�l�k neked, hogy t�l l�ptem rajtad, hogy minden ok�. K�zben pedig...apr�nk�nt �sszet�r�d a sz�vem. Nem az�rt, mert nem akarn�m, hogy boldog legy�l. Ez minden, amit akarok. Csak �n azt akartam, hogy velem legyen kerek az �leted. Benne akartam lenni. V�gig k�s�rni az eg�szet. Ennyire v�gytam. Csak ennyire. Ez az, amire te sose fogsz r�j�nni, amit sose fogsz megtudni, �s ugyan �gy nem fog zavarni se. P�r �v m�lva, pedig m�r a nevemre se fogsz eml�kezni, csak valami apr� kis jelz�kkel fogsz k�r�l �rni. Mi�rt is olyan fontos ez? Nem az. Mint ahogy �n se neked. Igaz?