B�szke lettem magamra! Amit most l�thattok kin�zetet, azt v�gre �n csin�ltam! Azt az�rt nem �rn�m le, hogy teljesen egyed�l, mert amilyen pancser vagyok, m�g ehhez az egyszer� �trendez�shez is seg�ts�gre szorultam. De ez�rt is megszenvedtem. Nem kezdhet mindenki mester szintr�l. Nagy l�p�s volt a szintemnek az biztos.
Nem r�g szerintem minden bajomat kihisztiztem magamb�l. Jobban lettem t�le az is t�ny. Vagy csak v�gre kezdem magam �sszeszedni. Persze, nem azt mondom, hogy m�r minden a hely�re �llt, teljes m�rt�k�ben, mert nem. Csak v�gre egy kis �nbecs�l�st tudtam �ssze kaparni magamba, az�rt, hogy legyen mi�rt felkelnem reggelente. �szbe kaptam, hogy van olyan, aki mindig mellettem lesz. Ez�rt iszonyatosan j�l �rzem magam, tudom, hogy van, akire t�maszkodhatok. Aki a legrosszabb napjaimon is azt tudja mondani, hogy mosolyogj. �s b�rmilyen idi�t�n is hangzik, de t�nyleg elmosolyodtam t�le. Annyira j� �rz�s volt. �r�l�k, van az �letembe ilyen ember. N�lk�l�k sok minden m�shogy lenne. 
Viszont amikor a legjobb bar�tn�d, m�r t�bb h�napja nem veszi �szre, hogy hanyagol, �s ha megk�rdezi valaki t�le, hogy �n, hogy vagyok, �s azt v�laszolja, hogy j�l, akkor baromi nagyot t�ved. Ennyire sem k�pes, hogy meg �rdekl�dje, hogy mi van velem. Persze, minek? Ott van a t�k�letes bar�tja, a t�k�letes �lete. Minek kellen�k �n is oda?  Esetleg p�tl�snak. Ha esetleg nem �rnek r�, akkor tudjon kivel lenni. Mintha valami kutya lenn�k. M�g meg se mondtam, hogy r��rek-e, de m�r szervezi, hogy majd keresni fog. �n meg addig v�rjak r�, am�g �rtem nem j�n. Engedelmesen �ljek itthon, �s mintha csak sz�vess�get tenne majd nekem azzal, hogy �letsz�mba vesz, elh�v. M�g j� hogy olt�rt nem �ll�tottam neki. Pf. 
Mikor meg tudtam ezt a h�rt, komolyan nem tudtam, hogy milyen pof�t k�ne v�gnom a dologhoz. �r�ln�m kellett volna? S�rva az �l�kbe borulnom? �ppens�ggel a meg sem hallottam, �s nem is �rtem mir�l van sz�, ez�rt ink�bb hagyom, dolgot v�lasztottam. Vagy is ezt akartam v�lasztani. De hallottam azt, amit. Felfogtam bel�le azt, amit. Elakarnak k�lt�zni. �gy egy�tt. Azaz �sszek�lt�zni. Igen. Ez az, ami durv�n kiakasztott. Most valaki biztos azt gondolta, hogy t�l reag�lom. De teljess�ggel nem. Lehet, hogy magamnak val� vagyok. Lehet, hogy �nz� vagyok, de ezt nem reag�lom t�l. De aki igaz�n ismer, az tudja, hogy milyen csal�dban �lek. A b�ty�m, a p�ldak�pem. Lehet az egyetlen csal�dtagom, akire feln�zek, el akar k�lt�zni. Egy m�sik v�rosba. Hogy majd k�s�bb �j csal�dja legyen. Egy �j k�rnyezetbe, ahol �j embereket ismernek majd meg. Most fog j�nni az �nz� r�sz, mert �n ezt nem akarom. Nem akarom, hogy itt hagyjanak. Am�g �gy t�ls�gosan is csak �gy vagyok �rz�ssel �ltem a napjaimat, �k tartott�k bennem azt, amit lehetett. M�g ha nem is tudtak r�la, nem avatta be �ket minden r�szletbe, ami a napjaimat v�gig k�s�rte, an�lk�l is egy minim�lis �nbizalmat kapartak �ssze nekem. Ami m�g jelenleg tartja a posztj�t. Most meg? Elmenn�nek... Mi lenne velem n�lk�l�k? Annyi mindent k�sz�nhetek nekik, hogy bele sem gondoltam abba, hogy elmennek. Tudom, feln�ttek, szeretik egym�st, akkor mi�rt ne k�lt�zhetn�nek �ssze? De mi�rt pont most? M�ris? Csak m�g egy kis id�t had kaphassak, hogy feln�hessek annyira, hogy ne keljen folyton r�juk t�maszkodnom. Ennek m�g nem most van itt az ideje. Csak k�s�bb, ugye? 
Ami�ta ez a t�ma felvet�d�tt bennem, az�ta azt is f�jom magamnak, hogy mi lesz 2,3,4 �v m�lva? Amit eddig ismertem, az addigra teljesen m�s �rtelmet fog nyerni. Mindenki m�s utat v�laszt mag�nak, m�s merre folytatja az �let�t. Elfogja felejteni a m�sikat. Tal�n ett�l is f�lek a legjobban. Hogy annyira egyed�l vagyok, hogy k�s�bb m�r senki sem fog eml�kezni arra, hogy kis is vagyok/voltam neki val�j�ban. A nevemre se fog eml�kezni. Csak egy kis folt, amit bet�lt�ttem az �let�ben. Egy jelent�ktelen kis r�szt, amit hagyta, hogy besz�nezzek neki, a t�bbi k�zt.�s ennyi. Semmi m�s. Nem akarom, hogy elfelejtsenek. Nem akarok semmiv� v�lni, az emberek eml�kezet�ben. Azt szeretn�m ha 10-20 �v m�lva is tudn�k a nevemet, �s azt, hogy ki vagyok. Hogy miket csin�ltam vel�k. Hogy m�gis n�ha mikre voltam k�pes, az�rt, hogy mosolyt csaljak az arcukra. Csak az�rt, hogy l�ssam �ket mosolyogni. A boldogs�g. Csak ennyit szeretn�k annyira. Tal�n ez lenne arra is a v�laszom, hogy mit�l f�lek a legjobban. Hogy semmiv� leszek, az emberek eml�kezet�ben. Annak a bolond l�nynak, akinek a nev�re m�r senki sem eml�kszik, igaz? Ki akarna eml�kezni a l�ny nev�re? �gy is mindig egyed�l volt. Csak volt n�ha valaki, aki t�r�d�tt vele annyira, hogy megk�rdezze a nev�t. Megjegyezte volna? Nem tudni. 
A napokban m�r kezdett bel�lem el�t�rni egy olyan kis boldogs�g. Egy kis mosoly az arcra. Ami tal�n nem is volt teljesen hazugs�g. Tal�n volt benne valami igaz. Hogy t�nyleg kezdte j�l �rezni mag�t. Mert voltak akik miatt, j�l tudta �rezni mag�t. Akik t�r�dtek vele. Akik �sszekaparj�k, ha teljesen maga alatt van, �s m�g �gy is mosolyt csalnak a szomor� arc�ra, amit a k�nny fedett be eg�szen addig. Nekik ez mi�rt �ri meg? Egy�ltal�n meg�ri? Nem tudom. De �r�l�k, hogy �lnek ilyen emberek. �r�l�k, hogy l�teznek. Mellett�k azt hiszem boldog lehetek, m�g ha egy kicsit is, de r�m fog t�rni az �rz�s. Addig is �rezhetem azt, hogy �lek. M�ghozz� vel�k egy�tt.