Id�n ma el�sz�r voltam k�zi labda edz�sen. H�t, voltam m�r jobb form�ba is. Olyan dolgokat elrontottam, amik alapdolgoknak sz�m�tanak. Menthetetlen�l szerencs�tlen voltam. Katasztr�fa volt azt v�gig n�zni. Kezdem �gy �rezni, hogy ez nem az �n sportom. J�, persze, els�re semmi nem megy j�l, nem fogom feladni. Csak, �gy �rzem nekem ehhez am�gy sincs semmi tehets�gem, �ltal�nosba is csak pr�b�lkoztam. Az edz�s annyira nem k�t�tt, le, hogy mindig m�shol j�rtam lelkileg. Valamikor egy fel�m halad� labda z�kkentett ki az eg�szb�l. Siralmas vagyok.
J�t�k k�zbe, pr�b�ltam hasznos csapat tag lenni, de akikkel egy csapatba voltam, �k id�sebbek voltak, �s jobban ment m�r nekik ez az eg�sz dolog, sz�val azon senki nem fog meglep�dni, ha azt �rom, hogy nem kaptam t�l sokszor labd�t, ha kaptam is, vissza passzoltam. De �gy is rontottam b�ven, m�g abba is, hogy elkapjam a labd�t. Eleget zuhant az �nbizalmam egy edz�s alatt. T�nyleg. Mire v�gre �t�lt�zhettem k�zbe keresg�ltem egy kis �nbizalmat magamnak. Hogy tal�ltam-e? Az m�s k�rd�s. Majd legk�zelebb ha sok lesz, teszek el tartal�kba, hogy jusson az ilyen id�kre is. Pf. A l�nyeg, hogy, bele kell h�znom, nem v�rhatom mindig azt, hogy legyen mellettem valaki, aki ad egy kis �nbizalmat, ha m�g az el is veszett, nem szabad feladnom. Ilyen t�ren a magam l�b�ra kell �llnom. De �gy? Szerencs�tlen vagyok, semmi m�s. Ki is akarn� egy ilyen embernek t�rni a nyafog�s�t? Nem is �rtem.