Szinte hihetetlen, hogy az embernek milyen gyorsan meg tud v�ltozni a hangulata. Lehet az ak�r 2 m�sodperc is, vagy am�g elolvas egy p�r soros �zenetet, vagy meghallgat valakit�l p�r szavas mondatot. Egyszer�en megmagyar�zhatatlan az az el kedvtelens�g amit �rzel. Mikor egyszer�en csak be�ln�l egy sarokba egyed�l, �s hagyjanak b�k�n. Megsz�lalni nem akarsz, �s semmihez nem lesz kedved. Meg lett. Annyi kedvem se volt, hogy v�laszolj�k a nekem feltett k�rd�sekre. S�t, semmihez. �gy �reztem, hogy lenni se akarok. Nem akarok besz�lni senkivel. Sz�rny�, hogy ilyenkor milyen undok tudok lenni, de van, aki ilyenkor teszi fel az �sszes h�lye, ideges�t�, felbosszant� k�rd�s�t. Ami miatt egyszer�en �s �ntudatlanul is kikelek �nmagamb�l. Igyekszem magam visszafogni, mert nem akarom megb�ntani, de amikor t�nyleg olyan k�rd�s j�n, amire legal�bb egyszer elmondtad a v�laszt, vagy teljesen egy�rtelm� az m�r sok. Mintha valami felfoghatatlan dolgok lenn�nek azok az am�gy teljesen egy�rtelm� v�laszok. �s nem tudom. Egyszer�en k�ptelen vagyok j�pof�t v�gni a dolgokhoz. R�h�gni az am�gy nem vicces po�nokon, besz�lgetni felesleges t�m�kt�l. Teh�t amihez semmi kedvem. Magyar�znom k�ne, de ink�bb azt mondom, hogy semmi, vagy mindegy, hasonl�k, mert ehhez sincs kedvem. Ism�telten csak ez. Minden h�ten kezd�dik el�lr�l. A j� pofiz�s, b�logat�s, meg a t�bbi. Sz�vesen mondan�m mindenkinek, hogy hagyjatok b�k�n, de �rtelme nagyon nem lenne. F�leg az�rt, mert a gimibe, �j es�ly van arra, hogy beilleszkedj valahova, �j t�rsas�g, meg a t�bbi. De egyszer�en olyan emberek vesznek k�r�l, akikkel m�g csak f�l�r�t se t�ltesz el sz�vesen, az �gy m�r m�sabb. Kezdenem k�ne magammal valamit, de m�g mindig semmi. Mintha ellen�k veszve, �s nem j�n ut�nam senki, hogy vissza r�ngasson, egyed�l pedig elt�vedtem, kiab�lok, de senki sem hallja. �gy mehetek tov�bb egyed�l, de merre megyek? Valakivel fogok tal�lkozni az �t v�g�n? Akivel egy�tt kell lennem. 
P�r �v m�lva minden m�s lesz. �n nem akarom, hogy minden m�s legyen. Most minden olyan j� �gy, nem? Lehet, hogy �nz� vagyok, de nem �rdekel. Most �gy meg�ll�tan�m az id�t. �s akkor nem k�ne f�lnem att�l a pillanatt�l, amikor v�gleg elszakadok minden bar�tomt�l, minden szerettemt�l. F�lek. Nem akarok elmenni. Vel�k akarok maradni. Ha k�l�n v�ln�nk, akkor is �gy tudn�nk tartani a kapcsolatot? Akkor is �gy fogjuk keresni egym�s t�rsas�g�t? �gy �rzem, hogy feleslegesen �rok t�bbessz�mr�l. Egy szem�lyre gondolok �gy igaz�n, akivel �gy �rdekel, mi lesz k�zt�nk p�r �v m�lva? Elfog felejteni? Ugye nemfogunk od�ig s�llyedni, hogy ne k�sz�nj�nk egym�snak? Nem akarok erre gondolni. De... f�lek. Rohadtul. Nem tudok ezzel mit csin�lni. Meg �rj�t. Semmivel nem tud senki bizony�tani, hogy mellettem lesz m�g akkor is. Att�l, hogy mondja, az m�g ok�, de a tettek is fontosak. Persze, ezt nem lehet most bebizony�tani. Ezt �vek alatt lehet csak, ha mindig ott van valaki. F�lek. Meg akarom �ll�tani az id�t. Mi�rt nem lehet?