M�g mindig a nagy �res semmi. Semmi sem v�ltozik. B�rhogyan is akarom, semmi. Az zavar a legjobban, hogy nem is tudok vele mit kezdeni, de v�gig kell n�znem, t�rn�m, v�rnom, hogy mikor t�rt�nik m�r valami. Hi�ba. Nem fog v�ltozni semmi. �gy fog maradni. Vagyis ez a kapcsolat biztosan. �gy gondolom, mert semmi kil�t�s nem l�tok arra, hogy v�ltozzon. Iszonyatosan b�nom, mert ha nem is mondtam el neki, mert nem mertem, de nagyon fontos nekem. Ha tudja, ha nem. �s olyan gyorsan telik az id�, hogy mire od�ig eljutok, hogy elmondjam � m�r m�shol fog j�rni. Megint bajom volt, elmondtam. Ut�na megpr�b�ltam megk�rni arra, hogy j�jj�n el�m, nem �rt r�, j�, persze, meg�rtem. Mint mindig. Elk�sz�n�sn�l �rtam, hogy majd akkor besz�l�nk. Ja. Persze, ezt �gy �rtettem, hogy majd � keressen engem, �rjon r�m. De nem fog. Minek? Nem k�v�ncsi r�m. Nem hi�nyzok neki. Egy cs�ppet sem j�rok az esz�be. Annyira se, hogy vajon jobban vagyok-e. �, minek? Majd �gyis keresem, ha van valami. Persze. Csak �gy �rzem, hogy t�nyleg nem �rdeklik a dolgaim, csak aranyos, rendes vagy valami, ami miatt meghallgatja a bajaimat. Az az �g�ret. �s csak ennyi�rt. M�s�rt nem. J�, az embernek 17 �vesen biztos vannak jobb dolgai. Van saj�t �lete, ahogy mindenki m�snak. Sosem foglalkozhat csak velem, ezt el kell fogadnom. T�nyleg nem �n vagyok az els�. Nekem meg k�ne �llni a saj�t l�bamon, de... n�ha �gy �rzem, hogy nincs is l�bam, amin megk�ne tudnom �llni. �s neki szinte t�k�letes �lete van. Mindig azon gondolkozok, hogy csak �n vagyok ilyen szerencs�tlen vele ellent�tben? K�r�lbel�l egyetlen egyszer besz�lt nekem a probl�m�j�r�l. T�bbsz�r nem. Vagy t�nyleg nincs t�bb baja, vagy nem mondja el. Egyszer�en re�lisnak tal�lom azt a v�laszlehet�s�get is, hogy t�nyleg nincs semmi baja. T�bb �ve ismerem, �s m�g egyszer sem l�ttam �gy, hogy t�nyleg lenne valami gondja. Annyira szerencs�s. Ak�rmilyen szempontb�l n�zem, j� �lete van. Nincsenek gondjai. Eszm�letlen�l irigylem. Nem kezdek el hasonl�s�got keresni, mert felesleges. Persze, ezekr�l nem � vagy �n tehetek. Egyszer�en csak �gy alakult. Mindegy. Meg �rtem. Nem foroghat �lland�an k�r�l�ttem a vil�g. Csak f�j, ha �n nem keresem, akkor szinte nem is besz�lget�nk. Ha olvassa, ha nem. Csak azt tudom mondani, hogy semmi �nbizalmam sincs a mai tet�pontra. Kinevetett �s elhagyott engem, mikor megl�tta a t�bbi gy�ny�r�en kit�n� oszt�lyt�rsaimat. Nem azt k�rem, hogy b�koljanak nekem a v�gs�kig, mert nem kell, felesleges. �gy �rzem magam ahogy, kin�zek �gy ahogy. Ennyi. Csak egy kibaszott �lel�st akarok T�le. Egyetlen egy is el�g... minden h�lye k�rdez�s n�lk�l. Egy hossz� �lel�st. Mag�hoz h�zva, szorosan nem enged el. Amikor elfelejtem, hogy m�r megint marcangolhatn�m magam. Egyetlen egy �lel�st. Ilyen nagy k�r�s m�r ez is? Csak T�le. Amikor megkock�ztathatom azt is, hogy nem b�rom tov�bb, els�rom magam, az �sszes h�lyes�get kik�nnyezve a v�ll�ra. Vagy ha nem is s�rn�m el magam, tudn�m, hogy minim�lisan tudja, hogy mire van sz�ks�gem. De persze, ezt honnan k�ne tudnia? Honnan? Ha ezt nem olvassa, nem mondom neki, mert nem keresem.... �s � sem engem. Meddig fog ez �gy menni? Vegy�l �szre k�ny�rg�m. Nem akarok mindig, mindent �n elmagyar�zni, vagy kezdem�nyezni! Unom. F�j. Rosszul esik. Tudom, hogy nem felt�tlen�l fogsz keresni, mert att�l, hogy ide irk�lok mindent, esetleg l�tod, att�l m�g nem biztos, hogy keresni fogsz. Nem mondhatom meg neked, csak tudatni akarom veled, hogy j�l tenn�d, ha keresn�l. Tal�n nem boruln�k ki est�nk�nt annyira. Mert m�g az �lmaimban is csak te vagy. Mikor megl�tom a neved, ak�r hol a sz�vem �sszecsavarodik a f�jdalomt�l �s a rem�nyekt�l. Att�l a sz�nalmas kis rem�nyt�l is, ami elb�jva megh�zta mag�t a legrosszabb id�kben is. Siralmas.