Már végre nagyon szeretnék írni egy olyan bejegyzést, amit befejezek, mert van rengeteg olyan, amit csak elkezdtem és ott maradt. Szóval ezt megpróbálom. Sok mindenről szeretnék végreee írni. Hát hajrá. 
Első sorban talán arról, amit már mindenki észre vett, hogy vége a sulinak, nyár van meg minden. Nem is tudom mennyire érzem magam jobban, hogy nem stresszelek a következő nap miatt, hogy mennyien fognak megbámulni, mit gondolnak majd az öltözködésemről meg ilyesmik. Mindenhol van az a tipikus "váááá, basszus ez a srác" típusú fiú. Talán mindenkinek más, talán egy iskolában egy. Igen, én is megtaláltam. Bár nem akartam. Mert végül is nem vagyok oda meg vissza érte. Egyszer próbáltam meg beszélni vele, és ....hát nem alakult fényesen, szóval......... Mondjuk úgy, hogy a közeljövőben (vagy az életemben), nem próbálok meg ráírni olyan fiúkra, akik tudják magukról, hogy helyesek, mert biztos bunkók is. Bár lehet, hogy rossz témát dobtam fel, vagy csak simán amit leírtam, az nem volt túl nyerő.. Jó, hát kikérem magamnak, hogy akkor már elmúlt éjfél és.... mindegy. Hülye vagyok, és teljesen siralmasan nézhetek ki ahhoz, hogy esetleg az olyan típusú srácok beszélgessenek velem mint ő, mert ugye manapság már csak az megy, hogy, hogy néz ki valaki. De ezt talán nem most fogom részletezni. Szóval az olyan szürke egereket mint én, szinte senki nem akarja a társaságába fogadni, mert hát.... minek? Én se fogadnék a társaságomba egy magam fajtát. Na jó, szóval XD. Hol tartottam, nagyon elkanyarodtam. Szóval vége a sulinak, és most már szeptemberig nem kell látnom az osztálytársaimat, az iskola padokat, meg minden hülyeséget. Nem kell rettegnem az ilyesmiktől... Mennyire jó érzés. Bár nem tudom, ha arra gondolok, hogy megint látom, SŐT, megint láthat a nyár ideje alatt, és úúúú...felfordul a gyomrom. Nem akarom. Nem akarom, hogy lássam esetleg azt a tekintetet, hogy "Itt van megint az az idióta". Neeeeem. Talán kicsit túlkomplikálom... De tényleg nem akarom. Meg a többi lány pillantása. Rettegek. És azt hiszem van egy kis sejtésem, hogy az egyik lány tényleg nem bír. Próbáltam nem rosszba lenni senkivel, de hát ki olyan mázlista, akinek ez nem megy? * jelentkezik, meghajol*. Köszönöm. Próbáltam néha köszönni, hát semmi. Szerintem én sem köszönnék vissza magamnak. Na jó, szóval mivel Ő ilyen... hogy írjam le.... ilyen "biztos az a lány, akivel mindenki szeretne jóba lenni" vagy is.... általános esetembe a "szürke egér" kategóriámban biztosan. De ez persze, hogy nem megy igazán. És mivel őt biztos jobban bírják, mivel régebb óta ismerik, meg még sorolhatnám, félő, hogy később talán más se fog kedvelni annyira se, mint eddig... már ha egyáltalán kedvel valaki. Jaj. Megint eltévedtem. Szóval.... Nyár van basszus... hajnalig sorozatozhatok, tumbli és azokkal lehettek, akiket tényleg szeretnék a környezetemben tudni, mert bírom őket. És nem azért, mert csak úgy el kell őket viselnem. Erre vártam már egy ideje, szóval megpróbálom kihasználni azt a csekély időt, amíg nem kell olyan emberek közé mennem, ahova nem várnak szívesen. Igazából annyira elegem van néha az egészből. Annyira kiakartam szállni valamikor, mikor egyedül voltam a megszokott társaságomból hiányzott az a bizonyos két tag, akikkel szoktam lenni, és tényleg volt pillanat, amikor elgondolkoztam azon, hogy mi lenne..... mi lenne.... ha esetleg nem lennék. Finoman szólva. Mi lenne, ha én... értitek. Arra gondoltam, hogy biztos lenne talán egy kis sokk szünet, hogy megemésszék, ami történt a szürke egeres kis osztálytársukkal, és ugyanúgy menne mindenhol az élet. Sok minden ott nem változna. De aztán arra gondolok, hogy milyen lenne a szeretteimmel, akik foglalkoznak velem és szeretnek. Belegondoltam, hogy talán mennyire beleroskadnának, hogy többet nem látnak, nem hallják a hangomat. Elképzelem, ahogy esetleg sírnak és nem bírom elviselni. Szóval abba egyeztem meg magammal, hogy nem tervezek megvalósításokat ezzel kapcsolatban, mert nem tudok csalódást okozni azoknak, akiket szeretek, akármilyen bajom is van. Azzal megbirkózok, de ezzel a tudattal sohasem tudnék.

Na jó, ez eléggé lehangoló rész volt. Bár most nem vagyok abba a hangulatba, most inkább egy olyan "nyár van, leszarok mindent" résznél járok. Arra gondoltam, hogy ma kezdek el hajnalig sorozatot bámulni, amíg ki nem guvad a szemem, és holnap délig alszok. Képernyőn keresztül bámulom a szerelmeimet.........Dean, Sam Winchester .... (meg még azért vannak páran), más szerelem szerintem nem fog nálam szóba jönni.... vagyis egy darabig biztosan nem. Néha még ők is fejtörést okoznak nekem, aggódhatok értük az évadok végén. 
És talán egy kicsit nem olyan lehangoló rész, amit egyben az utolsónak is szánok, hogy még múltkor rám írt egy lány. Nem akarom megsérteni, ezért nevet nem említek, és ha olvassa, akkor csak azért írom bele, mert tényleg nagyon megörültem neki, és remélem nem bánja, ha megemlítem a bejegyzéseben. Tényleg nagyon aranyos. Írta, hogy régóta szimpatizál velem, és hogy szeretne velem összebarátkozni, és hogy olvassa a blogomat is. Hát hogy a francba ne?.. Gondoltam. Olvassa ezt a kis összedobált oldalamat, ami tele van az életem szerencsétlen cafataival. Örülök, hogy valaki ezen kereszül is szimpatizál velem, hogy talán egy kicsit meg ismer. Manapság már sok a felszínes kapcsolat. Rengeteg. Nem ez a lényeg, szóval, tényleg lelkes vagyok ezzel kapcsolatban, az elején, mert nem nagyon szoktam ráírni sok személyre a közösségi oldalakon, pedig nagyon szeretnék vele jóba lenni, meg hát, akivel egyezik a zene ízlésünk pláne. Remélem ez a rész jobban hangzott szóval talán ezzel zárnám ezt a hosszadalmas katyvaszt, amit ide firkantottam.:).