Egyszer�en m�r nem tudok mit kezdeni magammal. Elegem van. Megint rosszul vagyok, megint nem j� semmi. N�ha mennyire tudom ut�lni az eg�sz �letemet. Vagy a csal�domat. �gy �rzem nem akarok ebbe a csal�dba tartozni. De vajon akkor ugyan olyan lenn�k mint most? Nem. Persze. Elmes�lem.
P�r napja meghalt a nagyap�m. Sz�val a h�rom fia (bele�rtve apum is) hazaj�ttek. Tegnap el�tt. Ma voltam fent n�luk, vagyis feln�ztem mam�mhoz, megk�rdezni hogy van.
- Hogy  vagy mama?
- Szerinted, hogy vagyok? - k�rdezett vissza. Jogos volt, �s elh�ztam a sz�mat. Ugyan hogy lehetne? H�lye k�rd�s volt. Meghalt a f�rje. Hogy lehetne? H�t nem j�l. Apuk�m hazahozta a bar�tn�j�t, �s lent voltak h�tul, mama kikiab�lt. Lementem ap�m�khoz, de el�tte elk�sz�ntem t�le. Mondta, hogy alig b�rja, rosszul van, de a temet�sig ki kell b�rnia. Megk�sz�nte, hogy felj�ttem, mondtam, hogy ez a legkevesebb, azt�n lementem ap�m�khoz, itt kezd�dtek a probl�m�k. K�rdezte apa, hogy mi�rt csak most j�ttem fel, mert � m�r tegnap el�tt �ta itthon van, mondtam, hogy nem �rtem r� tegnap (bocs�nat, hogy van �letem, vagyis legal�bb valami kis hozz�foghat� foszl�ny), �s tegnap el�tt este tudtam meg, hogy haza�r. Erre r�v�gta, hogy akkor neki is lesz majd valami fontosabb dolga, ha olyan van. Mondtam, hogy csod�s!!! Ez kellett. K�rdezte, hogy majd megyek -e a temet�sre. Megyek. Ezt k�teless�gemnek tartottam. Mellesleg, m�g soha nem voltam temet�sen. Azt�n elindultam lefele, mert v�rtak r�m, v�g�l el�rt�nk oda is, hogy a h�gomat (nem v�r szerinti), bemutattam ap�mnak. Sz�p volt, j� volt, elkiab�ltam. Kifele menet a l�pcs�h�zb�l belefutottunk az unokatestv�rembe �s az � apj�ba. Miel�tt elmenek�lhettem volna a francba, apum ut�nam kiab�lt, hogy mondtam - e mam�mnak, hogy r�szv�tem. Mondtam, hogy nem... Na itt rontottam el. Azt kellett volna mondanom, hogy igen. Apa azt mondta, hogy menjek akkor vissza, erre r�v�gtam (�n okos), hogy �gyis tudja, mondta, hogy �t nem �rdekli, hogy tudja, menjek vissza �s mondjam meg neki. Azt�n utols� mentsv�ramk�nt: De m�r elk�sz�ntem t�le. Erre apa sz�p hangosan (mag�ba kitudja mit mondott) elk�ld�tt focizni! Mert am�gy focira k�sz�l�dt�nk a h�gommal, sz�val r�viden elk�ld�tt a pics�ba. �n meg kiv�gtam az ajt�t �s ott se voltam. De felh�zott! Biztos ezek ut�n mindenkinek majd elkezdte mondani, hogy mennyire egy pof�tlan k�ly�k vagyok, mert nem mondtam ki, hogy r�szv�tem. Nem akartam. Meg ha mondtam volna, mikor apum sz�lt r�m, hogy �ll�tottam volna megint oda? "Mama, elfelejtettem mondani, hogy am�gy r�szv�tem." De minek? Nem kapta m�r meg �gy is el�gszer? Tudja, hogy mennyire sajn�lom. Most egy r�szv�t ide vagy oda. Bocs�nat, hogy �n ink�bb megk�rdezem, hogy van (ami el�g h�lye k�rd�s), mint hogy azt mondjam, hogy r�szv�tem. Lehet, hogy illem, de basszus, most mit kezd vele? �gyis minimum 4-5-en k�r�l�tte l�zengenek, �gyis f�l�r�ra r� elfelejti. Meg nem tudom, egyszer�en nem akartam megmondani neki, ak�rmekkora pof�tlans�g is.
Ap�mt�l pedig kibukok, most is alig tal�lkozunk p�r percre �s m�r r�gt�n azt lesi, hogy mikor k�thet bel�m b�rmivel. Mintha csak az � apja lenne! J�, � m�s kapcsolatba volt vele mint �n. �n alig ismertem egy �ve, ha. Mikor megtudtam, hogy........ elhunyt, nem tudtam s�rni. Nem �reztem, hogy akkora szerepet t�lt�ttek be az �letemben, hogy s�rnom k�ne az�rt, mert hogy m�r nem lehet k�zt�k. De nehogy valaki azt higgye, hogy nem szerettem, vagy nem sajn�lom!!! Mert de, csak nem elm�ly�lt kapcsolatunk volt, hanem n�ha megk�rdezt�k egym�st�l, hogyhogy van, meg amikor fent voltam n�luk, mes�lt n�ha valamir�l. Azt sose fogom elfelejteni, mikor mama hozott be nekem j�gkr�met �s pap� megk�rdezte, hogy meleg-e :).
Teh�t t�nyleg. A legaranyosabb pap� volt! Sajn�lom, hogy alig ismertem.
Ezeken k�v�l m�g egy kis riny�l�s hi�nyzik a bejegyz�sb�l, sz�val bele�rom.
Mostans�g megint r�m t�rt ez az �ress�g. Mintha egy nagy lyuk lenne a mellkasomban, �s nem tudom mivel tudn�m..... elt�ntetni. Arra gondoltam, hogy ha lenne valakim, de .... Ez lehetetlen. Ugyan m�r. Kiszerethetne egy ilyen szerencs�tlen alakot? R�j�ttem, hogy ez�rt nincs senkim. Mert egy szerencs�tlen balf�c�n vagyok, aki mindent elront, �s semmiben sem j�. Annyi mindent csin�lok, de semmi sem megy j�l. K�zizek, de meccs k�zben csak a p�lya sz�l�n rohang�lok. T�ncolok, de nem olyannak a mozdulataim amilyeneknek kellene lenni�k. K�zm�ves foglalkoz�sra j�rok, de nem vagyok el�g �gyes ahhoz, hogy egy sz�p v�z�t k�sz�tsek. Siralmas vagyok. �gy �rzem. Egy ember mellett �rzem magam boldognak. A h�gom mellett, de miut�n hazaj�v�k..... Ugyan az. Siralmas hangulat. M�sok mellett pedig? Eddig semmi k�l�nbs�g azzal �sszevetve, mintha egyed�l lenn�k. Semmi nem igaz�n �rdekel. Az egyik "bar�tommal(?)" kicsit �sszekaptam. Mellette se �rzem magam �gy, ahogy kellene. Milyen meglep�. Csendben vagyok, nem akarok semmit mondani. Az is el�g ha � besz�l, vagy zen�t hallgatok mellette, ugyan az a reakci�m r�. Semmi. Mintha teljesen k�z�ny�ss� v�ltam volna az eg�sz vil�g sz�m�ra, kiv�ve eddig egy embert. Az any�m... Nos, nem tudok a szem�be n�zni. Nem tudom mi�rt, tal�n nem akarok. Nem akarom, hogy l�ssa, mekkora egy roncs vagyok. Hogy valami�rt mekkora lyuk lett a mellkasomba. Nem tudom mi�rt, hogyan, mikor. Sz�rny�. Nem tudok magammal mit kezdeni, �s �gy fogom kezdeni a 16. �ljen! Rem�lem azaz egy nap j� napom lesz m�g. Addig meg valahogy csak kih�zom.