Ismételten úgy érzem, hogy nekem lőttek. Persze, megint a szokásos rinyálás, hogy nem lesznek jó jegyeim, mert becsúszott 1-2 nem kívánatos jegy. Matekból. Ami érthető is, csak annyira rosszul esik, hogy készülök rá, és igazából hármasátlagról indulok most.
Most más köntösben, de egy eddig, talán többször felvetett témát fogom boncolgatni. Ismét. Aztán később megint, és megint, míg végül felnem vesznek, munkát nem kapok, majd meg nem halok.
Jelenleg, nem rejtem véka alá a dolgot, hogy az a tervem, hogy Miskolc - környezetmérnök. Tök jó. Alacsonyabb ponthatár, a munka álom meló lehetne, hisz általában mindenhol alkalmaznak környezetmérnököket. Király. DE. (Mindig az a de...).
Hét félév. Természettudományi tantárgyak. Ez az én véleményem szerint elég erős. Főleg ha azt nézzük, hogy biológia, földrajz vagy esetleg kémia.
Amit igazából eddig csak azért tanultam, mert kellett, mert egy alap szintet tudni kellett, de félek, hogy ha ezen a pályán merészkedek tovább haladni, akkor lehet nem lesz elég az a "na, jó, akkor tanuljuk meg!". Vagyis, én nem tudom, hogy megy ez, hogy akkor is menni fog-e, ha annyira világmegváltóan nem érdekel. Igazából halvány gőzöm sincs, hogy milyen egy egyetemen az oktatás. Biztos nem könnyű, az tény, de elég lennék én ahhoz? Megtudom, ha elmegyek, mi? Csak félek. Mert ha kevés vagyok, és kipergek utána még mi lehetőségem van? Elhelyezkedni eladóként? Nem. Igazából olyan munkát akarok, ahol nem kell megerőltetnem magam, és ez a környezetmérnök tökéletes erre a feladatra, csak ugye... az a hét félév... Úgy gondolom, hogy megpróbálhatom. Esetleg mozoghatok más körökbe, vagy kitalálok valamit. Mindig van valami. Olyan nincs, hogy nem.
Másrészről 2013. decemberében kitöltöttem egy depresszió tesztet, ami eléggé azt hozta ki, hogy talált. Azóta úgy érzékeltem, hogy oké, "elmúlt", nincs semmi bajom, jól vagyok. Viszont mostanság, mintha megint érezném. Lehet, hogy ez nem olyan dolog, ami csak úgy "elmúlik", vagy abbamarad, ha nem figyelünk rá. Lehet, hogy az iskola, a végzős év, az érettségi, ez a "fekete-lyuk-a-jövőm" dolog eléggé mélyen érinti az én pici, érzékeny lelkemet, ezért gondolom ezt. Amúgy is egy olyan típus vagyok, aki hamar felbosszantja magát valamin, és akkor is sír, ha mérges. Kitöltöttem egy netes tesztet, ahol azt írta, hogy hangulatzavar, meg tudom is én mi, de nem tudom, hogy ezt csak úgy bebeszélem, vagy sem. Odaállhatok az orvosom elé, hogy depresszió tesztet kérek? Vagy beszéljek G-vel aztán irány a doki? Hogy megy ez? Talán utána kéne néznem. Rossz ilyen tudatlannak lenni bármiben is. Mindig úgy utáltam, mégis mindig így érzem magam. A memóriám mintha állandóan cserben hagyna, nem tudom, mi lesz velem érettségin. Félek. Rettegek. Nem akarom elcseszni az életem.