Végeztem!! El se hiszem, hogy komolyan leérettségiztem. De.... tényleg. Vége.
Ilyenkor mindenki elsüt egy "most már te is érett vagy" szóviccet. 
Annyira szabadnak és jól érzem magam. Annyit olvashatok, amennyit akarok. Annyi sorozatot nézek, ameddig bírják a szemeim, és addig alszok, amíg meg nem unom. Van ennél jobb? Nincs!! Végre befejeztem!
A jegyeim nem lettek olyan jók, de lehettek volna rosszabbak is. A matek sajnos csak hármas lett. Az emelt törim és angolom (4 pont híján) négyes, és a magyar, informatika pedig ötös. Az informatikát pedig nem hittem volna, hogy így kimaxolom, mert maxos szóbeli kellett az ötöshöz, és úgy dadogtam el egy tételt, amit nem tudok, hogy szinte a tanár kinevetett. De nagyon örülök már ezeknek a jegyeknek is, a felvételitől pedig nem félek, mert a mentőövem biztos, hogy megment.
A nyarat addig meg próbálom kiélvezni. Próbálok munkát keresni magamnak és kiolvasni az összes könyvet, amit kihoztam a könyvtárból.
Másrészről a nyarat még mindenképp végig táncolom, hisz lehet, hogy ez az utolsó. Ki tudja, hogy egyetem mellett mire lesz időm, bár annyira reménykedek, hogy vissza tudok jönni legalább még egy évre. Egyszerűen annyira régóta az életem része a tánc, hogy el se tudom képzelni nélküle az életemet. Amióta az eszemet tudom (na, jó, csak másodikos korom óta) a tánctermekbe rontom a levegőt. Ha véget is ér a "táncos-korszakom" hát.... elég mélyen fog érinteni.
Hát... ezt a bejegyzést valahogy hosszabbnak képzeltem el, mikor lelkesen neki álltam, hogy most akkor megírom. Azt gondoltam, talán több mondanivalóm lesz, de... úgy látszik, hogy mégse. Talán majd később.
Mindenkinek szép nyarat!