Lassan már több, mint egy hónapja járok egyetemre. Eléggé tetszik, mert jók a tanárok, néhány érdekes tárgyam is van és találtam olyan embereket, akikkel még élvezem az a napjaimat. Egyetlen gond van: rengeteg a tananyag.
Persze, lassan elkezdődik a vizsgaidőszak, már önkéntes ZH-k is vannak, és egyet már túl is éltem (ami hármas lett, és tökre örülök neki), de annyira nem vagyok beparázva. 
A tonnányi tananyag mellett viszont még bosszantó tényező: a buszozás. Reggel 3/4 6-kor kelek és a negyed 7-es busszal megyek. Rossz ennyi ember közelében lenni már kora reggel. Sokszor alig tudok leszállni a buszról, egyrészt a cuccaim miatt (mert néha laptopot is viszek (és egyszer sikerült is magamat odacsukatnom a busz ajtóval) ), másrészről mert sokan vannak rajta. Pedig egyhuzamba vagy három megy majdnem egymás után, és egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért vannak ennyien.
De ez a kis bibi annyira nem fog érdekelni, mikor végre albérletben fogok lakni a legjobb barátommal. Végül úgy alakult, hogy nem hárman (mert nem is igazán találtunk úgy senkit) fogunk együtt "lakni", hanem csak ketten. A rezsi így se vészes, főleg, mivel apa fogja fizetni, neki meg van pénze. Plusz ha állandóan egy seggfej, akkor valamivel törleszteni kell. R meg ott aludhat majd velem, ebbe D is beleegyezett, sőt! Azt mondta, hogy zárható az ajtó. Ezen jót nevettem igazából, de nem akarnám D-t kellemetlen helyzetbe hozni. Hiszen baromi hálás vagyok, mivel nem köteles nem szedni tőlem albérleti díjat. Csak sajnos novemberben esedékes a költözés, addig meg el kell viselni a reggeli buszozásokat, de egyelőre ez legyen a legnagyobb bajom.